új MIGBK logo
A Madách Imre Gimnázium, a Barcsay
Baráti Körének portálja

alapítva 1902
fomenü vissza az elozo lapra

Az iskola története

alma mater:

(lat. 'tápláló anya')

eredetileg az egyetemek ünnepélyes latin elnevezése;
újabban általában régi alapítású iskolát értünk rajta.

(Új Magyar Lexikon, 1962)

 

alma mater:

az egyetemek hivatalos, latin elnevezése, mely különös tisztelet jeléül egyes német kiváló és régi középiskolákra is (p. Pforta) vonatkozik.

(A Pallas nagy lexikona, 1893)

 

alma mater:

"Nagyon szép kis társaság volt
egyik léhább, mint a másik,
átgondolok minden órát
a keserű búcsúzásig..."

(Ady Endre: Hajh, gyerekek)

1. Az alapítás és az első évek

1880.      Alig egy évtizeddel vagyunk a kiegyezés után. Pest és Buda feltápászkodott, megrázta magát. Kikerült az elnémetesítési szándék nyomása alól, kamaszkorába érkezett és keresi önmagát. Szabad királyi városi jogállása 1870-ben szűnt meg, ekkor Óbudával együtt törvényhatósági jogot nyert, vármegyei hatáskört kapott. Két évvel később, 1872-ben foglalták törvénybe Pest, Buda és Óbuda egyesítését s a rendelkezés 1873. január 1-jén lett hatályos.

A Királyi Szépítő Bizottság örökébe a Fővárosi Közmunkák Tanácsa lépett, Andrássy Gyula miniszterelnök támogatásával. Már a következő évben pályázatot hirdetett egy átfogó rendezési terv elkészítésére, amelynek motorja hamarosan Podmaniczky Frigyes lesz. A város magára találásával európai mértékkel mérve is rendkívüli, a "világot ámulatba ejtő fejlődés" kezdődik. Közel két évtized alatt épül ki ma ismert városkép, a nagy- és a kiskörút, hidak és paloták. Lechner Lajos rendezési terve alapján megindul a Sugár út szabályozása.

"A Sugár út úgy feküdt Budapest testében, mint a Duna Magyarországéban. Mellette, nélküle, kívüle nem lehet elmenni senkinek. A Sugár úttal Pesten nem versenyezhet senki: a város reménysége volt, pedig csak akkor teszi az első kapavágást Podmaniczky Frigyes, Ybl építész és Zofahl mérnök a Hermina téren, ahol az Operaházat kimérik és megraknak a kiásott földdel egy kétkerekű talyigát". (Krúdy: Budapest vőlegénye)*.

Létrejön a Sugár út és a kontinens első földalattija. Kövezik, aszfaltozzák a Kerepesi utat. 1876-ra megépül a Margit-híd, amely a Lánchíd mellett újabb kapcsolatot teremt az egyesített városok között, és alig három év múlva már a lóvasút is átvezet a hídon, összekötve Pestet Budával és Óbudával. Épül az új, különleges közlekedési eszköz, a gőzüzemű fogaskerekű.

fogaskerekű A svábhegyi gőzüzemű fogaskerekű vasút
(1889 körül)
Foto: Klösz György

Budapestet már ekkor világvárosnak nevezi Európa.
"Itt van a világ első parlamentje, olyan épület, amely mellett eltörpül a Bourbon-palota. Ez a párizsi palota csak egyharmada, ha ugyan nem kevesebb része a budapestinek. Itt van a világ első színháza, nem ugyan nagyságra, hanem színpada olyan alkotású, hogy Angliából mérnökök jöttek ide, hogy rajzot vegyenek róla. Itt vannak a legnagyobbszerű széles utcák, pazar fényű vendéglők, végül itt van a világ első kávéháza.
Ami az utcák tisztaságát illeti, Párizs és Berlin elöl jár, de szépségét illetőleg aligha. Ha az utcára mégy, nem a mi orosz felfogásunk szerint való házakat látsz, a szem kifárad a pompás épületek szemlélésében, amelyeken ízlés, művészet bámulatosan olvad össze.
Budapest új város, egyesülése a Duna által elválasztott két városnak, a régi Budának és az új Pestnek. Körülbelül 25-30 év alatt épült fel. Eredménye a vállalkozó szellemnek és a munkaszeretetnek. A vállalkozó szellem és munkaszeretet csak ott fejlődhetik ki oly kiváló módon, ahol szabad tér van számára. Amikor a magyarok kivívták maguknak a politikai szabadságot, és kiszabadultak az osztrák hivatalnokok gyámsága alól, akkor építették föl ezt a fenséges várost, ahol forr a munka szakadatlanul."
(Novoje Vremja, 1896)

A Sugár út és környéke rendezési tervének hatására gyors fejlődésnek indul az új kerület, Erzsébetváros is. Tíz év alatt a főváros lakossága 30 százalékkal növekedett, a VII. kerületé megkétszereződött. Ugyanakkor a hihetetlen tempóban bővülő, fejlődő főváros ugyancsak lemaradt az iskolaépítéssel. A pesti oldal hét középiskolájának zsúfoltsága nem tette lehetővé újabb tanulók felvételét. A város legutóbb épült középiskolája, a Józsefvárosi Főreáltanoda még 1871-ben készült el, amely szintén zsúfolásig telt, így szükségszerűvé vált egy új fővárosi gimnázium létrehozása. Ám ez a döntés nehezen született meg.

A sürgető körülmények ellenére több tényező miatt is halogatták új gimnázium nyitását.
Ezek közül a középfokú oktatás rendezetlensége a legáltalánosabb ok; az egyházak húzódoztak az iskolaalapítástól és a tapasztalatokkal alig rendelkező államapparátus is sokáig ódzkodott a feladattól. Az iskolaalapítás egyébként is meghaladta a miniszteri jogkört, ez az országgyűlés részéről költségvetési megerősítést igényelt. Ráadásul a királyi katolikus állami gimnáziumot 1858-ban Albrecht főherceg kormányzósága idején maga az uralkodó alapította, a Conrad pesti polgármesterhez címzett leirat alapján. A budai gimnázium igazgatóját kérték fel az új gimnázium vezetésére, és az iskola is a magas pártfogó iránymutatásának megfelelő helyen kezdett működni: a Vigadó helyén álló Redout egyik emeletét jelölték ki az iskola helyiségéül. Ennek az iskolának a története alapvetően meg fogja majd határozni a Barcsay, majd Madách Gimnázium első évtizedeit, fejlődését, szellemiségét, eredményeit.

Redout A képviselőház egykori Redout-beli ülésterme az ágyúzás után (1849)
Fuchsthaller Alajos acélmetszete Feszl Frigyes rajza nyomán
Forrás: Magyar Pavilon

A helyreállított Redoutban az 1858-as gimnáziumi avatás nagyszabású előkészületek mellett zajlott: 1858. október 4-én, Ferencz József nevenapján nyílt meg a katolikus főgimnázium; az ünnepségre meghívták a város, az egyetem, a pesti és a budai iskolák vezetőit, képviselőit. Haás Mihály c. püspök német nyelven mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy Magyarországnak a történelmi viszontagságok következtében segítségre van szüksége, és az uralkodó így kíván segíteni.
Ne feledjük: ekkor az oktatás ügye még valóban rendezetlen volt, még tíz év, hogy a törvényhozás elé kerül a népoktatási törvény.
Mindenesetre Rómer Flóris nem bízta a véletlenre, hogy meddig kelljen a Redoutban maradniuk. 1865-ben a fővárosba érkezik Ferenc József. Ekkor az "iskola küldöttsége", természetesen Rómer Flóris igazgatóval az élen, felkeresi őt, és átadja kérvényét, "az iskolához méltó épület emelése tárgyában".

Trefort Ágoston

A növekvő iskoláztatási igények kielégítésére 1881 tavaszán Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter "próbaképpen" járult hozzá "egy algimnáziumi osztály felállításához a VII. kerületben". Az ideiglenes státus átmenetileg mindenkit megnyugtatott: az alapítást sürgetőket az osztálynyitás ténye, az ellenzőket az indulás próbajellege és szűk kerete elégítette ki.
Köpesdy Sándort, a budapesti királyi katolikus főgimnázium (ma Berzsenyi Gimnázium) görög-latin szakos tanárát bízta meg a miniszter az indítandó gimnáziumi osztály megszervezésével. Köpesdy ekkor 41 éves volt, kiterjedt munkássága (pedagógus, pedagógiai író, szerkesztő), széles látóköre nyilván szerepet játszott a miniszteri döntésben.

A Bajáról érkezett Köpesdy Sándor ekkor már három éve, 1878-tól a dr. Rómer Flóris szerzetes-tanár (nagyhírű tudós, polihisztor, az Akadémia kézirat- és éremtárának későbbi őre, majd nagyváradi kanonok) által újjászervezett katolikus gimnázium tanára volt.

Ez idő alatt olyan tanárokkal dolgozott együtt, mint dr. Chiznei Cherven Flóris, a pozsonyi főgimnáziumból 1868-ban érkezett kiváló történelem-földrajz szakos tanár, az Országos Tanárvizsgáló Bizottság és az Országos Közoktatási Tanács tagja, aki két év múlva már egyetemi magántanárként tanít ott, és Holub Mátyás klasszika-filológus, aki latin-görög szótáraival, latin klasszikusok fordításával és római irodalomtörténeti munkáival válik híressé; vele tanított Szarvas Gábor, a nyelvtisztaság híres harcosa, Klimkovics Ferenc akadémiai festő, az Országos Képzőművészeti Egyesület alapítója, a Felső-Magyarországi Múzeum alkotója és alapító tagja. Itt dolgozik Ábel Jenő nagynevű filológus, aki jelentős tudományos munkássága révén 25 éves korában egyetemi tanár lesz; Kassai Gusztáv, aki görög-latin nyelvű szemelvényes könyveket, értekezéseket ír és ugyanebben a tudományágban válik ki Kemenes (Kempf) Józsefklasszikafilológus, műfordító, aki 1888-tól a Barcsayban tanít.

Ebből a szellemi műhelyből került ki a Barcsay két első igazgatója és sok tanára. Ez a hátországa Köpesdy Sándornak, amikor megkapja a miniszteri megbízást és nekifog a szervezésnek. Néhány év elteltével már látható, hogy nagy célt tűzött ki maga elé: Rómer Flóris szellemisége, szervezőkészsége megfogta őt és erősen törekedett egy hasonló szellemi műhely kialakítására. Pedig a miniszteri megbízás nem volt nagyralátó. Most nem avatkozott be az uralkodó az iskolaalapításba, most az alapítás fényes ünnepéhez nem kapták meg a Redout egy egész emeletét iskola céljára és az országgyűlés meglehetősen szűkkeblűnek mutatkozott: csak egy ideiglenes algimnáziumi, azaz négy évfolyamú osztály indítását engedélyezte, iskolaépület helyett pedig azt ajánlotta, találjanak maguknak helyet valahol az újvárosban.

Köpesdyt az épület keresésében megint csak a királyi főgimnáziumi múlt vezethette, mert azon a környéken talált megfelelő helyet, ahol 1874-től a Berzsenyi - mint még katolikus főgimnázium - működött a Dohány és Akácfa utca sarkán. Szerződést kötött az egy saroknyira lévő Klauzál utca 10. szám alatti bérház tulajdonosával, Daubek Jánossal néhány, tanteremnek alkalmas lakás bérbeadásáról.

Köpesdy Sándor
Az e szerződést jóváhagyó miniszteri okirat dátumától, 1881. május 12-től számítják iskolánk alapítását, ekkor kezdődik a főváros első állami gimnáziumának története. (Mókás egybeesés, hogy a fővárosi rendőrséget is 1881-ben állították fel, noha már az egyesítéskor kezdeményezték a megalakítását).

A 20.132/1881. számú miniszteri rendelet állapította meg az iskola hivatalos címét, meghatározta a felszerelés és a fenntartás költségeit, valamint ideiglenes jelleggel megbízta az igazgató-tanárt és a tanárokat. Bár az alapító levél csak három tanárt említ, négytagú tantestület kezdte meg a munkát: Köpesdy Sándor magyar-latin, Szemethy Béla matematika-ábrázoló geometria, Deseő Béla természetrajz-földrajz, valamint a kissé később, Németországból 1882-ben érkező Szilasi Móric magyar-latin tanár.

"1866 sz. 1880/81.

A Budapesten (VII. ker. Klauzál utcza, 10 sz. a. házban) az 1881-82. tanév kezdetével megnyitandó és a felügyeletem alá tartozandó, a "Rendtartás" ~ "Utasítások" és egyéb a gymnasiumokra nézve fenálló
(sic) szabályok értelmében gondozandó m. kir. állami gymnasiumra nézve a vallás- és közoktatásügyi m. kir. Ministeriumnak f. évi július 12-éről 20132. sz. alatt kelt magas rendelete alapján a következőkről értesítem a tekintetes Igazgatóságot szoros miheztartás végett:
1.) Hivatalos elnevezése "A budapesti VII. ker. m. kir. állami gymnasium".
2.) Ezen gymnasium első osztályának költségei az ide ./. alatt másodlatban csatolt jegyzékben foglalt tételek szerint vétettek föl az 1882-iki állami költségvetésbe.
3.) Ezen gymnasiumhoz igazgató tanárnak egyelőre ideiglenes minőségben Tekintetességedet nevezte ki. Tanítani fogja a magyar és latin nyelvet. További egyelőre ideiglenes tanárként Dr. Deseő Bélát a földrajzra, Szemethy Béla képesített tanárjelöltet a matematika és rajzoló geometriára.

Tekintetes Köpesdy Sándor igazgató tanár úrnak a VII. ker. m. k. állami gymnasiumnál Budapesten."

a leendő gimnázium környéke 1878-ban

A növekvő Erzsébetváros részlete, a leendő gimnázium környéke 1878-ban

A régi és az új épület elhelyezkedése. Meglepő bizonytalansággal készült a térkép: a Nagykörút kialakítása még várat magára: a bejelölt Erzsébet-körút nyomvonala a Dob utcánál megszakad, a Miksa utca pedig a körút innenső oldalán található. Nincs jelölve (kialakítva) még a Barcsay-utca sem. A Szövetség utca elrajzolva keresztezi a Wesselényi-utcát. A Klauzál teret még István térnek hívják, az Árpádházi Szent Erzsébet emlékét őrző Rózsák terét pedig Szegényház térnek, hiszen ezért került oda az ételt vivő Erzsébet szobra is. Kíváncsiaknak a nagyfelbontású térképet ez mögé rejtettük.

Az iskola tárgyi feltételei eleinte mostohák voltak. Az épülő, lármás Erzsébetváros, a Kerepesi út és a Nagykörút egyáltalán nem volt megfelelő környezet sem az oktatáshoz, sem a tantestület tagjainak elmélyült tudományos munkájához. Sem a bérházban működő osztályok mellett lakók, sem a bérházak üzletei nem alkalmazkodtak az iskolai rendhez, a tanítást mégis meg kellett oldani. Fokozatosan, az újabb és újabb évfolyamok indításával végül négy évfolyam nyolc osztályát kellett elhelyezni, újabb és újabb lakásokat bérelve a tulajdonostól, illetve a szomszédos Wesselényi utcában. Az osztálytermül szolgáló helyiségek mellett egy kis szobában rendezték be az irodát, a tanári szobát és a szertárat. Tornaórákra a Kerepesi úton és az építkezéseken keresztül, a Nemzeti Torna Egylet helyiségébe gyalogoltak, a Szentkirályi utcába.

leánygimn. tanfolyam
Leánygimn. tanfolyam,
1902. június:

A koedukáció úttörői

A kép (amely szerepel az osztályképek között is), nyilvánvalóan földszintes, vagy egy emeletes épület belső udvarán készült, erre utal a földszinti lakás - a tanterem - előterének kivitelezése és a földdel borított udvar.


Köpesdy Sándor, majd dr. Cherven Flóris és dr. Acsay István igazgatók gondoskodtak arról, hogy a nevezetes Állami Főgimnázium eseményei méltó módon, a kor legnevesebb fényképész műtermei által legyenek megörökítve.

Nem feledkezhetünk meg tehát a fotográfusról sem, aki így írja alá magát:

Klösz-cégjelzés
"Klösz Gy., Ő császári és királyi fensége József főherczeg és Ő felsége Carola szász királyné udvari fényképésze",

és ugyancsak a Barcsay házi fényképészei közé tartozik a Strelisky-műterem, Strelisky Lipót (majd Náthán és Sándor) fényirdája, aki a Gizella-téri palota, a Gerbeaud-ház tetejét építette be műteremnek. Igaz, a Barcsay osztályképeit már a Strelisky-fiókok készítették futószalagon; leginkább a Kecskeméti utczai fiók, hiszen a Strelisky família ekkor már a csúcson volt: Teleki, Esterházy, Károlyi, Erzsébet királyné fotói után (vagy húsz évvel később, de mégis) Horthy kizárólagos fényképésze, kép-sokszorosítója és forgalmazója lett. A Madách megőrzött és fotóarchívumában fellelhető képek kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy Strelisky műhelyének a századforduló idejéből származó osztályfotói sokkal jobb minőségűek, mint a két világháború között készült Botfán-műtermi képek.

* * *

A főgimnázium ideiglenes elhelyezése, a tanítás körülményei teljesen ellehetetlenítették az elmélyült munkát. Immár az intézmény sorsának rendezésével párhuzamosan önálló épületről is gondoskodni kellett. A Dohány és Klauzál utcai két "szomszédvár", a királyi katolikus főgimnázium majd az állami főgimnázium egymás után ugyan, de egyaránt Trefort Ágostont ostromolta állandó épületért. Köpesdy ostromát csak erősítette, hogy a katolikus főgimnázium Trefort jóvoltából 1876-ban a Markó utcai új épületbe költözhetett és a korszerű épületet meglátogatta az olasz közoktatásügyi miniszter, az osztrák miniszterelnök két miniszterével, valamint a magyar közélet több kiválósága. Ezek a látogatások a további években is folytatódtak, ekkor Köpesdy már a katolikus főgimnáziumban tanított és érezhette ezek jótékony hatását neves kollégái tudományos munkásságára, ismertségére, valamint tanítási eredményeikre.

A Markó utcai épület A katolikus főgimnázium épülete a Markó utcában, viharvert állapotban, két háború után, 1957 körül.

Szemben vele a mentőállomás, az utcán az ötvenes évek mentőautói parkolnak.

A miniszterelnöki, miniszteri látogatások előzménye, hogy a kiegyezés után, az Andrássy-kormányban ismét Eötvös József, az egykori kultuszminiszter lett a Vallás és Közoktatási Minisztérium vezetője. Eötvösnek szilárd elhatározása volt, hogy befejezi a magyar közoktatás polgári átalakítását - azt a folyamatot, amely 1848-ban elkezdődött. Eötvös új törvényjavaslata az általános tankötelezettségről 1868 júniusában került a képviselőház elé, s - hosszas parlamenti vita után - csak december 15-én szentesítette az uralkodó. Ezzel megszületett Magyarország első népoktatási törvénye, az 1868:38. tc. Kiemelkedő jelentőségű törvény ez a magyar népoktatás történetében. (A maga nemében Európa több más országát megelőzte: pl. Angliában 1870-ben, Olaszországban 1871-ben fogadtak el törvényt az általános tankötelezettségről.)

Az alapítás tényével azonban még nem oldódott meg az iskola jövője. 1885 júniusában már elvégezte a IV. osztályt az induláskor beiratkozott algimnáziumi diákcsoport. Önálló épület és hely hiányában nem engedélyezték az V. osztály indulását, így a kezdő osztályból a továbbtanulni szándékozók csak más iskolában folytathatták tanulmányaikat. Azonban a kerület elöljárói sűrűn deputációztak a miniszternél. Így 1886-ban - ismét csak miniszteri engedéllyel - megindult az V. osztály is. 1887-ben persze az évfolyamot befejező diákok és a tantestület számára ismételten égetővé vált a kérdés: hogyan (és hol) tovább?

Újabb traumát okozhatott a tantestületnek, hogy a kir. katolikus főgimnázium közvetlen közelében lévő telken, a Markó utcában újabb középiskola épült meg 1883-1886 között. Hauszmann Alajos álmodott ide az itáliai reneszánsz harmóniájával bíró épületet. (Hauszmann alkotásai közé tartozik a Kúria épülete, a budavári királyi palota, a New York palota).
Tanított itt Beöthy Zsolt, Malonyai Dezső, Alexander Bernát - és Angyal Dávid; tanultak itt Bánki Donát, Hajós Alfréd, Jacobi Viktor, Szőnyi István, Radnóti Miklós - és halhatatlanná tette Karinthy Frigyes.

Az országgyűlés végül 1887-ben hozzájárult a nyolcosztályos "főgymnasium" kiépítéséhez. Ezzel vált véglegessé az iskola helyzete, és az alapítás második évében kezdő évfolyam számára az 1889/90-es tanév végén rendben lezajlott az első érettségi vizsga.

Trefort megoldást keresett az egyre növekvő létszámú állami főgimnázium elhelyezési gondjaira. A hányatott sorsú osztályok és a tantestület eredményei fényesen bizonyíthatták az iskola szükségességét, mert az első megbízás szűkkeblűségét nagy ígéretek és nagy remények váltották fel: Trefort azt tervezte, hogy "korszerű és célszerű épületet építtet egy nagy kert közepében, mint a Nemzeti Múzeum". Az épület megtervezésével Bobula János műépítészt, a fővárosi szlovákság egyik vezetőjét bízták meg. A lelkesítő ígéret megvalósítása azonban nagyon bonyodalmasra sikeredett.

Források:
Véghelyi József: A budapesti Madách Imre Gimnázium /"Iskolák a múltból" sorozat/
A Kölcsey Gimnázium története
A Berzsenyi Gimnázium Centenáris Évkönyve, 1958.
Krúdy: Budapest vőlegénye
Novoje Vremja, 1896

főmenü vissza az előző lapra