új MIGBK logo
A Madách Imre Gimnázium, a Barcsay
Baráti Körének portálja

alapítva 1902
fomenü vissza az elozo lapra


FÜLINAPI KÖSZÖNTŐ

A Matematika Madáchos Nagymágusát köszönti a MIGBK

Vera NagyMágus-díja

Rékák

Becher-bontás

Az ünnepelt -  2

1980 - 2

1980

Bors-ökröcskék

1980 - 3

Nemzedékek

NagyMaros-Visegrád: ahogy a Mágus látja

Nagymaros-Visegrád: ahogy a Mágus látja

Vasárnap, 2004. május idusa után és a születésnapja előtt egyaránt egy-egy nappal - "váltott lovakkal" - mintegy harmincan köszöntötték hatvanadik születésnapja alkalmából Hárspatakiné Dékány Veronikát, a Madách Gimnázium matematikatanárát, akinek ezt a meglepetésbulit nagylánya, Ági szervezte, hathatós atyai támogatással. A hír telefonon, osztálytalálkozókon terjedt, végül - az internet révén - a nagyvilágban szanaszét élő madáchosok is értesülhettek róla.

A nap a hagyományos tavaszi, kismarosi célpontú kirándulással indult, amire - igen szokatlan módon ;o) - pusztán hatan jelentek meg a Nyugati pályaudvaron. A túra felső pontját jelentő törökmezői turistaháznál néhány a természetjárás helyett inkább az autózást választó extanítvány és családja is fogadta a kirándulókat. Vera a pihenő során mellesleg megemlítette, hogy neki tulajdonképpen másnap lesz a hatvanadik születésnapja. Ezt kellő meglepődéssel vették tudomásul a jelenlévők és, hogy, hogy nem, hirtelen előkerült (ott a természet közepén, minden virágbolttól messzi kilométerekre) egy helyre rózsacsokor, amivel sebtében fel is köszöntötték.

Ezután ismét kettévált a társaság, ki-ki a saját választott járművén, azaz lábbusszal vagy motoros járgánnyal indult tovább, a szokásos végcél, Veráék kismarosi "birtoka" irányába. Ettől kezdve forró dróton tartotta egymással a kapcsolatot Hárspataki Ági és a kirándulók között lévő beépített ember, Goldi. Amint a kirándulók kellő közelségbe értek a telekhez, az időközben befutott volt tanítványok elbújtak a hétvégi ház mögé. Vera csak az épület erkélyét díszítő lufifüzért és a ház környékén parkoló számos autót találta egy kicsit szokatlannak. Amikor aztán felért a teraszra, akkor a kirándulók előörsei között elosorjáztak a hétvégi ház mögül a Hárspataki tanárnő osztályaiból összetoborzott, volt tanítványok. A népes társaság minden talpalatnyi helyet betöltött.

Virág, torta, "tüzijáték", koccintás, köszöntők. A tortára stílszerű díszként egy marcipánlapra, csokoládéval írt különleges egyenlet került, Vera volt tanítványának alkotása, kifejezetten erre az alkalomra.

A gimnázium Öregdiákjainak Baráti Körét (MIG BK) képviselő két fős "csapat" délután öt tájban csatlakozott a nosztalgiázó tanítványok kompániájához. Vera átvette az öregdiákoktól a Matematikatanítás Madáchos Nagymágusa díj abakusszal ékesített fokozatát, meg egy sokmécseses fénylepényt, ami még néhány évtizednyi születésnapra rendelkezik férőhelyekkel.

Dékány Veronika fiatal tanárként érkezett a hetvenes években a Madáchba, aminek immáron több mint harminc éve. Amikor híre futott kerek születésnapjának, nemcsak azok a volt madáchosok köszöntötték fel, akiknek osztályfőnökük volt, hanem olyan valahavolt diákok is szívbéli gratulációt küldtek, akiket csak egy-két évig tanított, egyöntetűen jelezve, hogy Hárspataki tanárnő nemcsak kiváló, hanem fair tanár is.

A meglepetésekkel teli nap végén Algernon fuvarozta hazáig Verát, férjét, lányát. Ezen a vasárnapon nagyon szeszélyes volt az időjárás, de a kirándulókat és Kismarost elkerülte a rossz idő. A sötét felhők fölül áttetsző nap különös, vörösarany fénybe burkolta a Dunakanyar visegrádi hegyoldalát. A hazafelé vezető úton a záporoknak köszönhetően számos szivárványban lehetett gyönyörködni, és úgy alakult, hogy Hárspatakiné Dékány Veronika tanárnő a hatvanadik születésnapján át is ment a szivárvány alatt.

főmenü vissza az előző lapra