új MIGBK logo
A Madách Imre Gimnázium, a Barcsay
Baráti Körének portálja

alapítva 1902
fomenü vissza az elozo lapra

HIVATÁS, ELKÖTELEZETTSÉG, FELELŐSSÉG

immár az ő örökségük a Barcsay

Kekropsz király olyan sokáig élt,
hogy végülis már alakot cserélt,
tücsök lett.
Micsoda ötlet!
Nem cserélnék vele.
Elég lenne korának a fele
(még az is szép), de maradjak csak ember,
ki maga nem tücsök, de kit sziven ver
a tücsökhang, az otthoni, a csengő,
a nyári hold alatt üdvért esengő...
- - - - - - - - - - - - - - - - -
e tücsökszóba is beleszülettünk,
ringatott mást s most ringat végre minket,
aztán majd újra másokat. Nekünk
a régiekről szól e szép fasorban,
kik színházba jártak alatta sorban,
meggyógyultak, vagy nem, ez üdv-helyen,
könnyet ejtettek régibb verseken,
csevegtek és vitáztak és daloltak...
Íly régiek leszünk mi is maholnap;
de ti, ti tücskök, már személytelen
személyiséggé nőttök közbe fenn
a lomb között, igaz Kekropsz királlyá;
szépen kérlek, zizegjétek világgá,
hogy voltunk mi is, amikor voltatok,
epidauroszi tücskök, szóljatok!

- Az Aszklépiosz-szentélynél -
Devecseri Gábor: Összegyűjtött versek


A Barcsay utcai áll. főgimnázium tantestülete - csakúgy, mint a katolikus főgimnáziumé, a Berzsenyié - abban a szerencsében részesült, hogy akadémikusokkal, egyetemi magántanárokkal, sok "tudós tanárral" működött, működhetett együtt.
A két főgimnázium Rómer Flóris, Riedl Szende, Köpesdy Sándor, Cherven Flóris vezetése alatt kora tanulmányi központjaivá vált; tudós tanáraik pedig hírneves gyűjteményeket hoztak létre, melyek iskolájukat gazdagították.

Köpesdy Sándor

Köpesdy Sándor pedagógus, pedagógiai író, görög-latin szakos főgimnáziumi tanár, igazgató. 1878-ban Bajáról érkezik a budapesti katolikus főgimnáziumba (ma Berzsenyi Gimnázium) . 1881-ben Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízza a budapesti állami gimnázium megszervezésével és vezetésével, ahol Szemethy Béla matematika-ábrázoló, Deseő Béla természetrajz-földrajz, Szilasi Móric magyar-latin tanárokkal együtt alkotják az első tantestületet.
1881-től 1893-ig áll a gimnázium élén, majd visszamegy a katolikus főgimnáziumba és még 16 évig ott tanít.
A Tanáregyesületi Közlöny és a Kritikai Közlöny szerkesztője. A rendszeres iskolai természetjárásnak és a szemléltető eszközök gyűjtésének úttörője Az MKE Budapesti osztály (1895-1904-), a központ választmányi tagja (1911-). Az MTSZ Sajtóügyi és szakirodalmi bizottság tagja (1917-).

(1840. december 10., Kiskunfélegyháza - 1925. március 27., Budapest).
Síremléke a Nemzeti Pantheonban található (37/1-.2.19)

Szilasi Móric; nincs még képünk Szilasi Móric indogermán és finnugor nyelvész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1902). A veszprémi gimnáziumban (ma: Lovassy László Gimn.) volt diák, majd bp.-i és német egyetemeken indogermán nyelvészetet és klasszika-filológiát tanult. Hazatérve 1882-1899-ig főgimnáziumunkban, majd az Eötvös-kollégiumban tanár. 1903-tól a kolozsvári egyetemen a magyar nyelvészet és összehasonlító nyelvtudomány rendes tanára. Vogul (manysi) szójegyzéke és cseremisz (mari) szótára az összehasonlító nyelvészet segédeszköze. Írt iskolai tankönyveket, nyelvhasonlító dolgozatai a Nyelvtudományi Közleményekben jelentek meg.

(Szilasbalhás, 1854. okt. 20. - Kolozsvár, 1905. máj. 15.)

- Főbb művei:
Vogul szójegyzék (Bp., 1896);
Cseremisz szótár (Bp., 1901);
Adalékok a finn-ugor palatális mássalhangzók történetéhez (Akad. Ért. 1904. I. füzet).
Mikes, Bolyai, Kisfaludy Károly és Irénéje. Budapest, 1880.

Márki Sándor

dr. Márki Sándor történetíró, egyetemi tanár, az MTA levelező, majd rendes tagja: 1892, ill. 1912. Egyetemi tanulmányai elvégzése után 1876-tól Aradon tanít, és 1877-ben egyetemi doktori címet szerez; majd 1886-1892 között főgimnáziumunkban tanár. 1892-től a kolozsvári egyetemen az egyetemes történelem tanára, ahol tanítványai és tanártársai körében rendkívül nagy tisztelet övezte. 30 éves tanári működése alkalmából díszoklevelet adományoztak neki.
Korának kimagaslóan művelt és a magyar szellemi életnek vezető személyisége volt. Az Akadémia levelező, majd rendes tagja 1912-től. A kolozsvári egyetem Szegedre költözésekor a szegedi egyetem Közép- és Újkori Intézetében katedrát vállalt, amelynek 1921-1925 között a vezetője.
Az MKE Budapesti Osztály vidéki választmányi tagja (Kolozsvár 1888-1905), az MTE választmányi tagja (1911-től), az Erdélyi Kárpát Egyesület tagja, kezdettől fogva az Erdély munkatársa.
Számos tudományos társaságnak volt tagja: Magyar Történelmi Társaság, Földrajzi Társaság, Erdélyi irodalmi Társaság, Pedagógiai Társaság, Kemény Zsigmond Társaság és Mikes Irodalmi Társaság.
Munkássága nyomon követhető az egyetem könyvtárának gyűjteményében.
Haladó szemléletű munkáiban különösen a nagyobb hazai parasztmozgalmak és szabadságharcok történetével, emellett Bihar és Arad vármegyék múltjával és földrajzi témákkal is foglalkozott. Sok tanulmánya, cikke, népszerűsítő írása stb. jelent meg. Könyvgyűjteményét a Régi Könyvek Tára, Egyetemi Könyvtárban őrzik.

(Kétegyháza, 1853. márc. 27. - Gödöllő, 1925. júl. 1.)

- Főbb művei:
Sarkad története (Bp., 1877);
Dósa György és forradalma (Bp., 1883);
Arad vármegye és Arad sz. kir. város története (I - II., Arad, 1892 - 95);
Péró lázadása (Bp., 1893);
A magyar térképfiás múltja és jelene (Földrajzi Közl. 1896);
II. Rákóczi Ferenc (I -III., Magy. Tört. Életr. 51, 53, 54, sz., Bp., 1907 - 1910);
Az 1848 - 49-évi szabadságharc története (Bp., 1898);
Az ó- és középkor története (I - II., Bp., 1910);
Nagy Péter cár és II. Rákóczi F. szövetsége (Ért. a tört. tud. köréből, XXIII. 6., Bp., 1913);
Dósa György (Magy. Tört. Életr.. 59. sz., Bp., 1913);
Magyar középkor (Bp., 1914);
Római itineráriumok Magyarországról (Földrajzi Közl. 1926).

Heinrich_Alajos; nincs még képünk
Heinrich Alajos germanista, tanár és író. Középiskolai tanulmányait u. o. végezte, egyetemi tanulmányait Budapesten és Lipcsében. Majd hosszabb külföldi tanulmányutat tett s meglátogatta Berlint, Strassburgot, Göttingát, Párist és Londont. 1878. az ókori föld- és néprajz magántanára lett a budapesti tud. egyetemen; 1882. a budapesti ref. főgimnázium, 1887. a VII. ker. állami főgimnázium tanára lett, 1912-ig.(Pallas)
Irodalmi működése: kisebb és nagyobb értekezések, különösen a Földrajzi Közleményekben és a Philologiai Közlönyben.

(Budapest, 1855 jan. 25. - ?)

Kemenes (Kempf) József
Kemenes-Kempf József , klasszikafilológus, műfordító, iskolánkban tanár 1888-tól 1914-ig. Ismert Homérosz-fordító. Teológiát végzett, majd görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett. Lefordította és bevezetéssel látta el Xenophónnak Szókratészről szóló emlékiratait, Homérosz Iliászát és Odisszeáját, Euripidész és Szophoklész műveit. Számos cikke, értekezése, ifjúsági műve jelent meg. Síremléke Szend községben (Komárom megye) található.

(Kocs, 1854. jan. 18. - Szend, 1922. márc. 22.)

- Főbb művei:
A trójai háború (Bp., 1895);
Odysseus kalandozásai (Bp., 1898);
Latin-magyar szótár (Bp., 1900).

Klupathy Jenő; nincs még képünk
Klupathy Jenő fizikus, műszaki egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1908). id. Klupathy Antal 1848-as honvéd őrnagy fia. Tanulmányait 1876-80 közt a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen végezte. Eötvös Lorándhoz került tanársegédnek. Rövid külföldi tanulmányút után 1888-tól 1894-ig főgimnáziumunkban tanár és a kísérleti fizika helyettes tanára. 1903-tól a tudományegyetemen újonnan szervezett gyakorlati fizikai tanszék első rk. tanára, 1908-tól r. tanára. 1910-ben a gyakorlati fizikai intézet megszervezője és igazgatója. 1921-ben nyugdíjba vonult. 1898-ban megalapította a Bp.-i Egyetemi Atlétikai Clubot (BEAC), s ennek 1912-ig elnöke volt. 1900-ban megindította és 1912-ig szerkeszti az Uránia c. folyóiratot. ifj. Molnár Viktorral az Uránia tudományos egyesület és színház megalapítója. A vetítési célokra alkalmas javított ívlámpa és a hanggal történő elektromos távkapcsolás feltalálója. Említésre méltó eredményeket ért el a folyadékok szilárdságára vonatkozó vizsgálatok terén is.
id. Klupathy Antal 1848-as honvéd őrnagy fia.

(Kassa, 1861. okt. 21. - Bp. 1931. márc. 2.)
Síremléke a Nemzeti Pantheonban található (35.2.46)

- Főbb művei:
Az elektromosság és mágnesség tana (Bp., 1891);
Physikai mérések (Bp., 1912).

dr. Váczy János

dr. Váczy János irodalomtörténész, az MTA levelező tagja (1908). Az egyetemet Bp.-en végezte. 1883-ban tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1883-tól az Egyetemi Könyvtár, 1887-től az OSZK hírlaptárának tisztviselője. 1891-től haláláig főgimnáziumunkban tanár. Az MTA megbízásából sajtó alá rendezte Kazinczy Ferenc levelezését 21 kötetben (Bp., 1890 - 1912). Pozitivista szemléletű írói életrajzai, irodalomtörténeti forráskiadványai jelentős 18. sz. végi és 19. sz. eleji anyagot tártak fel.

(Kecskemét, 1859. dec. 3. - Kecskemét, 1918. aug. 1.)

- Főbb művei:
Haller János és Hármas históriája (Bp., 1883);
Berzsenyi Dániel életrajza (Bp., 1895);
A magyar nemzeti irodalom története (Bp., 1902);
Kazinczy Ferenc életrajza (Bp., 1909); A nyelvújítás győzelme (Bp., 1909);
Tompa Mihály életrajza (Bp., 1913);
Kazinczy Ferenc és kora (I., Bp., 1915);
Tompa Mihály emlékezete (Bp., 1918).

Simonkai Lajos; nincs még képünk
Simonkai Lajos természetrajztanárunk Borbás Vince mellett a 19. sz. második felének legnagyobb magyar flórakutatója.
Kitűnő tanár volt, aki az oktatást és a tudományos tevékenységet egyaránt magas színvonalon művelte.
Az eperjesi gimnáziumban Hazslinszky Frigyes tanítványa, ő kedveltette meg vele a botanikát.
1870-től a pesti egyetemen természetrajzot hallgatott, 1872-ben Jurányi Lajos tanársegédje a növénytani tanszéken. 1874-ben tanári oklevelet szerzett, 1879-ben doktorált. 1875-től a nagyváradi, 1880-tól a pancsovai, 1881-től az aradi, 1891-től 1908-ig főgimnáziumunk természetrajztanára volt. 1908-ban ment nyugdíjba. 1892-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést szerzett.

Új lakóhelyein töretlen lelkesedéssel és alapossággal látott hozzá a környék növényvilágának kutatásához. Bihar és Arad megye növényvilágáról szóló 1879-1893 között közreadott írásai alapvető forrásmunkák.
A növényföldrajz mellett főleg növényrendszertani kérdésekkel foglalkozott, így megírta Magyarország tölgyeinek, hársfáinak, zanótjainak, szilfáinak, juharfáinak, ribizkéinek stb. monográfiáit 1888 - 1908 között. Ő dolgozta fel kritikailag Erdély flóráját a Természettudományi Társulat megbízásából. Ezt a munkáját tekinthetjük élete fő művének: Budapesten jelent meg 1886-ban Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata címen. Könyve a század legjobb magyar flóraműve.
1908-ban, sokévi flórakutatás és -gyűjtés eredményeként elsőként írta le "flóránk üstökösét", legféltettebb növényritkaságaink egyikét, a magyar látonyát (Elatine).
Hatalmas herbáriumát (22 000 faj és változat) a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Széles körű szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Tankönyvei, növényhatározói igen keresettek voltak az ifjúság körében.

(Nyíregyháza, 1851. jan. 9. - Bp., 1910. jan. 2.)

- R művei:
Bánsági és hunyadmegyei utazásom 1874-ben (Mathem. Term. tud. Közl. XV., 1878);
Növényhatározó (Bp., 1881);
Nagyvárad és a Sebes Körös felsőbb vidéke (Mathem. Term. tud. Közl. XVI., 1881);
Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata (Bp., 1887);
Nagyvárad és vidékének növényvilága (Bp., 1890);
Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei (Bp., 1890);
Növényföldrajzi vonások hazánk flórájának jellemzéséhez (Mathem. Term. tud. Közl. XXIV., 1891);
Arad megye... természetrajzi leírása (Arad, 1893).

dr. Chiznei Cherven Flóris
dr. Chiznei Cherven Flóris tanár és földrajzi író, a főgimnázium második igazgatója. A kir. főgimnáziumban ('Berzsenyi') latin-magyar-német szakos tanár 1868-1894-ig, majd 1894-ben Köpesdy Sándor utódjaként kinevezik a Barcsay élére.
Szül. Chizsnén, Árvamegyében 1840. 1864. tanári oklevelet nyert történelemből és földrajzból. Működött Pozsonyban, Besztercebányán s 1868 óta állandóan Budapesten a kir. főgimnáziumban, egyuttal egyetemi magántanár, a tanárvizsgálóbizottság és az orsz. közoktatásügyi tanács tagja. Földrajzi tankönyvei s térképei nagyon elterjedtek. Irt Hacke F. után egy három kötetes egyetemes földiratot (Budapest 1876-77) s több földrajzi cikket különböző folyóiratokban. (Pallas).
Cherven Flóris a rajz tanításáról: "Talán mondanunk sem kell, hogy mi ezt a tárgyat felette fontosnak tartjuk s így meggyőződésünk homlokegyenest ellenkezik Fehér Ipoly fejtegetéseivel. Nincs okunk idevágó nézeteinket újra kifejteni és megokolni, megtettük ezt épp e lapok hasábjain "Rajzműveltség" című cikkünkben. E meggyőződésünkön semmit sem változtatott Fehér Ipoly érvelése. Az élet maga kényszeríteni fogja vaskezével a pedagógusokat arra, hogy komolyabban vegyék a rajztanítást, mint eddig tették." (Lyka Károly, Művészet, 1906)
Köpesdy Sándorral együtt nagy természetjárók.

Sebestyén Károly

dr. Sebestyén Károly : filozófiai és irodalomtörténeti író, újságíró. Budapesten, Lipcsében, Berlinben végezte az egyetemet. 1895-től 1912-ig főgimnáziumunkban tanár, 1912 - 1933 közt a Színművészeti Akadémia tanára. 1904-ben a Budapesti Hírlap, majd a Pester Lloyd belső munkatársa. 1930-tól tagja volt a Kisfaludy Társaságnak. Fordított Ibsen, Goethe, Schiller stb. drámáiból.

Síremléke a Nemzeti Pantheonban található (34.5.2 ?? )

(Gödre, 1872. júl. 10. - Bp., 1945. jan. 5.)

- Főbb művei:
A görög gondolkodás kezdetei Thalestől Sokratesig (Bp., 1898);
A cinikusok (Bp., 1902); Herakleitos (Bp., 1917);
Emlékek és tanulmányok (Bp., 1921);
Summa vitae (emlékirat, Bp., 1927);
Shakespeare kora, élete, művei (Bp., 1936);
Munkák és napok (emlékirat, Bp., 1941).

Finály Gábor
Finály Gábor archeológus. Finály Henrik egyetemi tanár fia. 1893-tól a kolozsvári, 1896-tól a Barcsay főgimnáziumban tanár 1913-ig. Tizenhat év munkásság után kinevezik az új Kölcsey gimnázium igazgatójának.
Iskolaügyi, pedagógiai és archeológiai szaklapok munkatársa volt. Régészeti kutatásainak eredményeiről legnagyobbrészt az Archaeológiai Értesítőben számolt be. Egész életén át dolgozott a mo.-i latin nyelvű helységnevek összegyűjtésén.
A latin helységnevek kutatása okán vessünk egy pillantást apjának, Finály Henriknek életművére.
A hajdani neves kolozsvári professzor latin szótára alapmű. Modernebb változata őseinek, Szenczi Molnár Albert, Pápai Páriz Ferenc, Bod Péter munkáinak. Több, mint 61.000 szócikkével az eddigi legteljesebb és leghasználhatóbb latinszótár. Finály Henrik 1852-től a kolozsvári kereskedelmi iskola tanára, 1856-tól az Erdélyi Múzeum Egyesület titkára, 1872-től a kolozsvári egyetem klasszika-filológia tanára. 1868-tól egyben a kolozsvári kereskedelmi- és iparkamara elnöke. Az MTA levelező tagja. Az EKE választmányi tagja (1894-), a Helynév helyesbítő bizottság tagja (1894-). A Kolozs vármegyei osztály választmányi tagja (-1894), jegyzője (1894-).

(Kolozsvár, 1871. okt. 31. - Bp., 1951. ápr. 16.)

- Főbb művei:
A római kori Magyarország térképe (Bp., 1911).
Régészeti kutatások (Archaeológiai Értesítő)

Angyal Dávid
dr. Angyal (Engel) Dávid, korának nagy magyar történésze, a magyar történetírás 'nagy öregje', Kunszentmárton szülötte, 1897-1909 között tanított főgimnáziumunkban, mint az Akadémia tagja, mert 1902-től az MTA levelező tagjává választotta, majd az Akadémia rendes tagjává vált 1917-től, tiszteletbeli tag 1936-tól.
Tanítása mellett élénk irodalomtörténeti tevékenységet folytatott: A Franklin-társulat gondozásában kiadta Kisfaludy Sándor műveit (1893). 1909-ben a budapesti egyetemen az újkori magyar történelem tanára lett. Vélhetőleg irodalomtörténeti munkái alapján a Kisfaludy-társaság tagjává választotta 1910-ben. A Történeti Szemlét szerkesztette 1912-től 1922-ig.
Gyulai Pál és Péterfy Jenő oldalán irodalomtörténésznek indult a Budapesti Szemle körében. Számos emelkedett stílusú történeti esszét, tanulmányt, bíráló cikket közölt a Századok és más szakfolyóiratok hasábjain. Kiadta Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezését (Bp., 1925).
Az Életrajzi Lexikon szerint liberális pozitivista gondolkodású volt. Érdekes módon Angyal Dávid a történelemtanára a Barcsayban Hóman Bálintnak, majd professzori mivoltában Habsburg Ottónak és Szegfü Gyulának.
1925-től 1929-ig már az újkori egyetemes történelem tanára, majd 1929 novemberétől 1935-ig a bécsi Magyar Történeti Intézet vezetője".


Corvin-koszorú Munkássága elismeréséül 1930-ben az elsők között terjesztették fel és kapta meg 1931 februárjában a Corvin-koszorút, Kodály Zoltánnal, Bartók Bélával, Kós Károllyal, Bajor Gizivel, Kandó Kálmánnal együtt.
Síremléke a Nemzeti Pantheonban található (34.3.26)

(1857.11.30- Bp. 1943.12.18).


- Főbb művei:
Berzsenyi Dániel (Bp., 1879);
Magyarország története II. Mátyástól III. Ferdinándig (A Magyar nemzet története, VI. Bp., 1887);
Késmárki Thököly Imre életrajza (Magy. Tört. Életr. V. 3., Bp., 1888-89);
Erdély politikai érintkezése Angliával (Bp., 1902);
Adalékok II. Rákóczi Ferenc bújdosása történetéhez (Bp., 1905);
Gr. Széchenyi István történeti eszméi (Bp., 1907); Az ifjú Ferencz József (Bp., 1932);
Történelmi tanulmányok (Bp., 1937).

 

Méhes Gyula
dr. Méhes Gyula természetrajztanárunk zoológus, paleontológus. A biológiai tudományok kandidátusa. Tanulmányait 1901-1905 között a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen végezte. 1906-tól 1940-ig, nyugalomba vonulásáig a Barcsay, illetve Madách tanára, miközben 1908-ban bölcsészdoktorrá avatták; 1919-től 1923-ig természetrajzi szakfelügyelő, majd 1926-ban a Crustaceák (rákok) alak- és élettanából egyetemi magántanárrá képesítették. 1951-től nyugdíjasként a Természettudományi Múzeum munkatársa.

Tudományos tevékenysége főleg az élő és kihalt alsóbbrendű rákok (fosszilis Ostracodák), valamint a gubacsok és azok okozóinak kutatására terjedt ki. Természetrajzi tankönyveket is írt. Huszonhárom megjelent tudományos publikációjáról tudunk.

(Nagykanizsa, 1881. márc. 26. - Bp.,? )

- Főbb művei:
Adatok Magyarország pliocénkori ostracodáinak ismeretéhez (Bp., 1907 - 1908);
Bakonyi triászkori ostracodák (Bp., 1911);
Kövesült kagylósrákok Ázsiából (Bp., 1913);
Süsswasser Ostracoden aus Columbien und Argentinien (Neuchâtel, 1913);
Hazánk tölgyfagubacsai (Bp., 1922);
Budapest és vidékének eocén Ostracodái (Bp., 1936);
Ostracodes de la Nouvelle-Caledonie (Revue Suisse, Geneve, 1939);
Über die Eichengallen und Vespen – aus der Umgebung des Balaton Sees. = Term.tud. Múz. Évk,1943. (Bp., 1943).
Nouvelles galles du chéne se présentant trés rare. = Term.tud. Múz. Évk., 1953. (Bp. 1954.)

dr. Dénes Lajos
dr. Dénes Lajos tanár, esztéta 1904-1919 között tanított gimnáziumunkban; a kép osztályának 1914-es érettségi tablójáról való.
Az 1918. évi polgári demokratikus forradalomban budapesti tankerületi főigazgató. 1920-ban elmozdították állásából, csak 1924-ben sikerült megkapnia a nyugdíját. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter megbízta a Nemzeti Színház történetének megírásával, és ezzel kapcsolatban nagyobb összegű ösztöndíjat kapott külföldi tanulmányútra. Több iskolai tankönyve, esztétikai tanulmánya jelent meg. Szerkesztette az Alexander-Emlékkönyvet és társszerzője volt a Beöthy-Emlékkönyvnek.

exkluzív interjú dr. Székács Istvánnal, tanítványával "Mindjárt előrebocsátom a komikumot, hogy évekkel később, amikor az egyetemi tudományos intézetben dolgoztam, az egyik vegyész, aki bölcsészdoktori munkáján dolgozott, egy Dénes Anna nevű kislány volt, akivel én nagyon jó barátságba keveredtem, olyannyira, hogy aztán el is vettem feleségül. Elég hamar kiderült, hogy Dénes Anna az osztályfőnököm lánya volt."

(Garamdamásd, 1879. jan. 15. - Bp., 1942. aug. 20.)

- Főbb művei:
Az esztétikai közösség törvénye (Bp., 1902);
Arany János esztétikai nézetei (Bp., 1905);
Művészeti problémák (Bp., 1909).

Gombos F. Albin

Gombos Ferenc Albin : történetkutató, történész, író, műfordító, az MTA tagja (l. 1925, r. 1937); kép az 1914-es tablóról.
Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1898-tól Brassóban, 1906-tól 1919-ig főgimnáziumunkban tanár. 1934-ben nyugalomba vonult. Főleg középkori hazai és egyetemes történettel, forráskiadással foglalkozott. A Magyar Történelmi Társulat és a Budapesti Mintagimnázium igazgatója; honfoglalás és államalapítás kori forrásaink első összegyűjtője és kiadója; 1901-től szerkeszti a Középkori Krónikások c. sorozatot, 1912-1913-ban a Századok c. folyóiratot, 1938-ban a Szt. István-emlékkönyvet. Álnéven szépirodalmi és ifjúsági műveket is írt.
Síremléke a Nemzeti Pantheonban található (41.1.1)

(Ambrózfalva, 1873. okt. 3. - Bp., 1938. dec. 25.)

- Művei:
Az 1437-ik évi parasztlázadás története (Kolozsvár, 1898);
Catalogus fontium historiae Hungariae (I-IV. Az Árpád-korra vonatkozó hazai és külföldi forrásszövegek gyűjteménye, Bp., 1937-1943).

dr. Acsay István
dr. Acsay István a főgimnázium harmadik igazgatója. 1911-ben dr. Cherven Flóris utódjaként kinevezik a Barcsay élére. Ezt a tisztséget - 1929-ig viseli. 1919-ben dr. Acsay Istvánt is felmentették. Helyette Laczkó Béla volt az igazgató a Tanácsköztársaság idejére, majd ismét Acsay István a gimnázium igazgatója.

Forrás:
NKÖM - Magyar Tudományos Intézetek a császárvárosban 1925.
Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon
Magyar Életrajzi lexikon
Pallas Nagy Lexikona
* Kosztolányi Dezső: Édes Anna A magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnoka

főmenü vissza az előző lapra

()Copyright 2001-2003 Madách Imre Gimnázium Budapest; szerk. Papcsik Béla. All rights reserved.