új MIGBK logo
A Madách Imre Gimnázium, a Barcsay
Baráti Körének portálja

alapítva 1902
fomenü vissza az elozo lapra

Az iskola története

2. Az új otthon

A gimnázium felett a véglegesítő döntést 1887-ben hozták meg, de a telek keresése már 1886-ban megkezdődött. Telek még volt bőven, hiszen a kerületnek a Körúton túli része még alig volt beépítve, sőt, még a Körút nyomvonalai is csak kialakulófélben voltak; kertek, rakodótelepek, kis házikók árválkodtak mindenfelé. De a telekárak egyre emelkedtek. A miniszter a fővárosi vezetőktől kért adománytelket, azonban, érthetetlen módon, eredmény nélkül. A telekről az államnak kellett gondoskodnia. A választás így esett a Hársfa, Barcsay és Miksa (ma Osvát) utca közötti 1309 négyszögölnyi területre. Ez a rész akkor még csak a Dohány utca felől volt néhány épülettel szegélyezve, a többi üres volt.

A körút építése



A Körút építése a századforduló előtti években.

A New York palotától a Barcsay utca felé. Az első foghíj - a kép jobb oldalán - a Barcsay utca sarka.


A bőséges telekkínálat ellenére az építkezés megkezdése körüli huzavona négy évig tartott. Bobula első terve - miként az új megbízás is - merészen előrelátó volt: figyelembe véve az addig indított osztályok létszámát, a teljes Barcsay utcai frontot kívánta beépíteni. A költségek azonban meghaladták volna a lehetőségeket: az álmokból engedni kellett. Eladták a Miksa utca felőli egyharmad telekrészt és már nem volt mód megvalósítani Trefort elképzelését. Bobula János a nagy, három utcára nyíló, előkertes palota helyett csak kisebb, két utcára nyíló klasszicista saroképületet tervezett.

Az építkezést 1890-ben kezdték meg, és az 1892/93-as tanév már az új épületben indult. Az avatóünnepély 1893. január 6-án zajlott le a fővárosi egyetemek, iskolák és a főváros vezetőinek jelenlétében. Az ünnep kivitelezése szükségszerűen a nagy előd avatásához hasonló lehetett, hiszen változás történt a kultusztárca élén is, és az iskolaavató ünnepi beszédet az új kultuszminiszter, gróf Csáky Albin mondotta. Ekkor helyezték el a főbejárati kapualjban a létesítésről megemlékező fekete márványtáblát.

A Barcsay utcai palota akkoriban sok kritikát kapott, pedig Bobula Jánosnak sikerült a környék építkezései és raktárai közé olyan mértéktartóan díszített, egységes külsővel rendelkező épületet álmodnia, amely megfelelt a kor követelményének, ellátta az akkor szokásos funkciókat, otthont adott a tantestület egy részének is. Klasszicista, méltóságteljes főhomlokzata szimmetrikusan tagolt, nyílásai arányosak, a középrizalithoz csatlakozó szárnyakat a Hársfa utca felé sarokrizalit zárja. Rendkívül impozáns a bejárat és a lépcsőház; a homlokzati folyosók tágasak és világosak, ablakaik az udvarra nyílnak.

Madách
A megvalósult klasszicista épület az 1960-as években


A főhomlokzat díszítéséhez elegáns megoldást választott a műépítész: a középrizalitot négy allegorikus mozaik keretezi. Két múzsája és két szibillája Stettka Gyula festőművész alkotása, a mozaik kivitelezésére itáliai mestereket kértek fel az alkotók: az eredmény a velencei Candiani-cég érdeme. Az épület méltán lett fővárosunk egyik műkincse.

mozaik mozaik
mozaik mozaik

Bírálói a klasszikus erények mellett már kezdettől jelezték a célszerűségi szempontok mellőzéséből fakadó gondokat: a tervezőt nem elsősorban az iskola funkciójából eredő követelmények vezették, ezért egyes vélemények szerint a belső megoldások kevésbé sikeresek. Ellentmond ennek a többcélú hasznosítás lehetősége: az épület - műkincsjellege miatt - nagyon megfelelt 1914 őszén arra, hogy berendezzék benne a háborúba vonuló katonák átmeneti laktanyáját.

A példa ragadós: 1919 augusztusában a fővárost megszálló román katonaság foglalta le az épületet és negyed évig birtokolta. Csak bízni tudok benne, hogy a lovak - kevéssé műértők lévén - az udvaron voltak.
Október 20-a után ürítették ki teljesen az épületet, s a kötelező fertőtlenítést követően az iskola a tanítás rendelkezésére állt november 4-én.

S mint azt latin órán megtanultuk, "az emberiség történelme spirális mentén mozog", 1945 hajnalán gondosan szétlőtték a tetőzetet, a természettudományi traktust, a falakat, elpusztult a víz- és csatornahálózat, a központi fűtés, az épület kb. 60 százaléka. A megmaradt rész, úgy tűnik, alkalmas maradt arra, hogy februárban a szovjet parancsnokság betelepüljön és májusig főbérlő legyen benne. Úgy tanultam, a lovak egy részét addigra a főváros népe megette.


* * *

A három fővel indult tanári testület létszáma 1890-ig 20 főre emelkedett. Köpesdy megkezdte a katolikus gimnáziumban megtapasztalt, áhított és irigyelt szellemi műhely kiépítését, amely talán élete fő céljává vált. Az, hogy kialakuljon a nagyerejű iskolai közszellem, amely a Barcsayt jellemezte és maradandó élményekkel tehette felejthetetlenné a diákéveket, elsősorban a tanári kar együttesén és vezetésén múlott. Ennek az iskolának kezdettől fogva nagyszerű tanárai voltak, akik felül tudtak emelkedni a testület működési nehézségein, lehetetlen állapotain, zavarain. Sok "tudós tanár" működött itt hosszabb-rövidebb ideig, egyetemi magántanárok, akadémikusok tanítottak. A tanórán túli feladatok nem voltak számottevőek, így maradt idejük saját kutatómunkájuk végzésére.

Elsőnek Szilasi Móric (1882-1899) indogermán és finnugor nyelvész, későbbi egyetemi tanár Németországból érkezik;

Aradról jön Márki Sándor (1886-1892) történész, későbbi kolozsvári és szegedi egyetemi tanár;

Heinrich Alajos (1887-1912) germanista;

szintén Aradról Simonkai Lajos (1891-1908) Magyarország egyik legnagyobb botanikusa,

Eötvös Loránd tanársegédjeként Klupathy Jenő (1888-1894) fizikus, egyetemi tanár;

Váczy János (1891-1918) irodalomtörténész, az MTA levelező tagja, egyetemi tanár.

Az egykori diákemlékezet szerint Dénes Lajos magyarórái mindig élményt jelentettek; Szemethy Béla matematikaóráin a leggyengébb is megértett mindent; Simonkai Lajos és Méhes Gyula óráin a légy zümmögését is meg lehetett hallani;
de voltak nemszeretem előadások is: Váczy János saját könyvének betű szerinti elmondásához ragaszkodott; Kempf József műfordítóóráinak száraz anyagát jellegtelennek tartották; Heinrich Alajos germanista csak a memoritert kérte számon, akár értette a diák, akár nem - de érdekes fanár lehetett, mert a tízperces szünetekben a folyosón sétálva fogyasztotta a sóskiflijét és a krigli sört.

A nem tudós tanárok is jól felkészült szakemberek voltak, akik különösen mindennapi nevelőmunkájukkal és emberi kvalitásaikkal tették feledhetetlenné a nevüket. Közülük is kiemelkedett Héber Bernát. Ő minden diákról tudott valami fontosat az érettségi után is. A világháború alatt a szülők sokszor tőle érdeklődtek katona fiukról, mert a szabadságosokat mindenkiről kifaggatta, állandóan friss éresülésekkel rendelkezett.

Héber Bernát így vallott nevelési ars poetikájáról: "a bírálat igazságossága mellett egy csepp méltányosság is helyénvaló; sőt, éppen akkor vagyunk egészen igazságosak, ha méltányosak is vagyunk".

Szemethy Béla így értékelte ezt a megértő magatartást: "Héber tanár úr azt szeretné, ha ezüst papírba csomagolnák be a diákjait, és vigyázva, óvatosan tennék át őket egyik osztályból a másikba". Közülük sokan látták el kiemelkedően iskolai tanári munkájukat. Hamar úrrá lettek az iskola felszerelése illetve felszereletlensége okozta nehézségeken és a katolikus gimnázium használaton kívüli berendezéseivel és felszereléseivel kezdtek tanítani. Új berendezéshez csak az új épületben jutottak először, 11 évvel az alapítás után. A szertárak létrehozása és gyarapítása azonban még a régi hajlékban megkezdődött. Emellett megalapították és megalapozták a gimnázium könyvtárát; az első tanévben 188 könyvet gyűjtöttek adományokból. 1895-re az ifjúsági könyvtár 2990 kötettel, a tanári könyvtár 1989 kötettel rendelkezett. Később költségvetési keretből is gazdagíthatták az állományt, külön fejlesztve az ifjúsági és a tanári könyvtárat. Az iskola évi értesítőiben éveken át cím szerint felsorolták a kapott vagy beszerzett könyveket. A könyvtárban számos magyar, görög és latin irodalmi mű, valamint természettudományos munka volt található.

Volt azonban valami, amelyben iskolánk már a szükségállapot körülményei között is megelőzte korát: a könyvtárral párhuzamosan, az országban elsőként létesített "philológiai múzeumot", klasszikus görög, latin és magyar irodalmi-nyelvtani szertárat. 1885-ben országos kiállításon megnyerték vele a "közreműködők nagy érmét". Ez a gyűjtemény szolgált mintául országszerte a hasonló gyűjtemények létesítéséhez, minisztériumi támogatást élvezve. Néhány különleges kiadványt is sikerült megszerezni: a legjelentősebb Calepinus tizenegy nyelvű szótára 1605-ból. A későbbi években numizmatikai gyűjteményt is létesítettek; ennek kialakításában és fejlesztésében nagy szerepet játszott Márki Sándor.

A természetrajzi szertár lelkes fejlesztője Simonkai Lajos botanikus: rövidesen több ezer darabos gyűjteménnyel rendelkezett. Az új épületbe költözés kedvező feltételeket hozott a szertáraknak.

Az 1892/93-as tanév folyamán az egyetértés megbomlott a tantestületben, és a vezetés csak üggyel-bajjal tudott felette úrrá lenni. Végül Köpesdy Sándort 1894 júliusában felmentették az iskola vezetése alól. A zavar oka nem egyértelmű: közrejátszott benne néhány tanár rossz anyagi helyzete, eladósodása, lakásgondjai; de az is, hogy Köpesdy Sándor elmélyült tudós-szemlélete nehezen bírkózhatott meg az igazgatói teendők minden oldalával. Rengeteg energiáját és figyelmét vonta, vonhatta el a hat év óta tartó huzavona az új épülettel, négy év csatározás a telekért és újabb két év a tényleges építkezés felügyeletében.

Annak ellenére felmentették, hogy rendkívüli körülmények között érdemleges gimnáziumi oktatást szervezett, osztályokat vitt az országgyűléssel szemben kiharcolt érettségiig, három fős tantestületétől eljutott Rómer Flóris "iskolareformjáig" és iskolája vonzotta a tudós tanárokat Kolozsvárról, Aradról, Pozsonyból, az Akadémiáról, Németországból. 1893-ban már 900 diákot nevelt. Felmentették, ő pedig visszament (talán "visszamenekült") régi iskolájához, és további 16 éven át tanított görögöt és latint a katolikus gimnáziumban. Eltávozott vele egy időben Deseő Béla tanár is, talán a zavarok egyik főszereplője (kirendelve "a kassai főigazgatósághoz írnoki szolgálatra, fizetése és beosztása meghagyásával").

13 év a kir. áll. főgimnázium élén... Méltatlan körülmények között végzett munkához sok, életműhöz kevés. Köpesdy mégis valami nagyszerűt alkotott. A tudós tanárok meghívása mellett - híres természetjáró lévén - kiváló érzékkel vezetett be 1885-ben egy szokatlan újítást: az iskolai természetjárással összekötött tanulmányi kirándulást, amely rövidesen korát megelőző erdei iskolaként, bel-, majd külföldi kirándulások szervezett formájaként teljesedett ki. Évről évre bejárták az ország különböző tájait. 1890 húsvéti szünidejében már Fiumébe utaztak, 1891-ben Velencébe. 1893-ban, a gimnázium új épületének avatásakor Rómába látogatott egy csoport. Ekkor a gimnáziumnak már olyan híre volt, hogy fogadta őket XIII. Leó pápa.

Az iskola hírneve és a jelentkezők száma nőttön-nőtt. 1895-re a tanulólétszám elérte a 900 főt, és az új épület - alig két évvel átadása után - kicsinek bizonyult.

főmenü vissza az előző lapra